Kassai Magyarok Fóruma

Gyüre Lajos: Őszutó

Így őszutón vetkőznek a fák,
hullik a kertben arany levél,
sustorgón zsong, rezzen a rőt ág,
zizzen, lengve-kerengve zenél.

Nyári virágot csipdes a dér,
tegnapi fénye, színe kopott,
ejti fejét a rózsa-füzér,
lángolón többé nem vet lobot.

Ősz szele jajdul, hordja a hírt,
múlik a nyár is, űzi tatár,
nyergéből tűz-szivart sodorint,
füstöt fodroz a zöld krumpliszár,

fújva kéklő nagy karikákat,
szélvert nyájat bújtat a szárnyék,
és összébb húzódnak a házak,
s már hosszúra nyúlik az árnyék.

Szent Mihály lova kaptat, szügyén
patyolat-szemfedő bús virág,
csöndes holtakat cipelő mén,
lábában szú, szikkadt csontot rág.

Barátom, csak így gyalogoson,
így megyünk el. Csak tudnám: hova,
mikor a Kaszás értünk oson,
és elragad Szent Mihály lova.