Kassai Magyarok Fóruma

A 2013. júniusi Kassai Kaleidoszkóp tartalomjegyzéke:

• Kassai tér és idő
• Kassa magyar múltja és jelene
• Úton lenni - magyar évad a kassai Thália Színházban
• Laudate Dominum - Dícsérjétek az Urat
• A Rovás tevékenysége 2013 első felévében
• Az Északi magyar klub tevékenysége
• Kikelet - Kassai Ifjúsági Közösség
• Szakkay József Szakközépiskola - Kassa

Kassai személyiségek

• Boldog Salkaházi Sára szobra a kassai dómban
• Néhány sor Magyar Ferencről
• Kóbi és Gizi

Irodalom

• Turcsány Péter: Márai Sándor tintatartója
• Szászi Zoltán: Kassán
• Juhász Katalin: Kassai sortűz
• Kassay Fecsó Yvett: Kampányidő
• Szaszák György: valamiért
• Szaszák György: Édenkerti szótörténet
• Böszörményi Péter: Az antiorvos, Doboz
• Kozsár Zsuzsanna: Föld, víz, tűz
• Musinszky Klaudia: Kötelező palimpszeszt
• Tóth Nikolett: Mozdulatlan
• Gazdag József: Egy futbalfüggő naplójából ( "I love VSS" )
• Utószó

Kedves Olvasó!

Hosszú, aprólékos szerkesztés után sikerült összeállítani a Kassai Kaleidoszkóp idei első számát. Az előző számokkal összevetve felismerhető néhány hasonló vonás, és megjelent egy új szín is a palettán. A kassai magyar szervezetek eseményeinek összefoglalója és nevezetes személyiségek bemutatása mellett elindítottunk egy irodalmi rovatot is. Mi tagadás kételkedve született meg ez az elhatározás, hisz a szavak erejébe vetett hitet már oly sokszor megingatta a félreértés és a rossz szándék. Ezúttal győzött a remény.feltettem magamban a kérdést, hogy mi lehet a feladata egy 64 oldalas füzetnek e tolakodó korban, mely felfedve az élet minden zugát s pillanatát, átláthatatlan hálóval akarja a maga ellenőrzése alá vonni a legmeghittebb pillanatokat is. Végül mindig oda jutottam, csak annyi, hogy továbbadjon egy felismerést, melyet a bölcsek már régen tudnak: minden társadalom állapotát csak a nyelvén keresztül lehet megismerni és megváltoztatni. Minden közösség igénye vagy igénytelensége a nyelvében tükröződik. Kassán a reformáció és ellenreformáció nagy bajnokainak hitvitáiban csiszolódott a magyar nyelv. Érdemes belegondolni, hogy egy új kor hajnalán miért vállalt el Kazinczy Ferenc, a magyar nyelvújítás élharcosa, egy olyan hivatalt, mely elsősorban a német nyelv oktatásának hivatalos bevezetéséért volt felelős. Csakis azért, mert tudta, hogy egy kis népnek okosabbá és igényesebbé kell válnia a környezeténél. Mert az elszigetelődés és a belterjes, fülledt közhelyek kövezik ki az önáltatáshoz vezető tévutat. Jól kell ismerni az uralkodó viszonyok természetét annak, ki változni s változtatni akar.
A tiszta szándékból kimondott szó fényt sugároz és utat mutat az önismeret irányába még akkor is, ha a felfedett igazságok gyakran kényelmetlenek. A nyelv kifinomult gyakorlása pontosítja a szándékokat, segít meghatározni az egyének céljait és szerepüket a közösségben. Ezt a folyamatot szeretnénk segíteni a kiadványunkban megjelenő írásokkal és az elinduló irodalmi rovattal. Nyilván nem minden kísérlet sikerül, tudatában vagyunk az elfogult hozzáállásnak, melyet a válogatásnál alkalmaztunk. Az összegyűjtött írások között alig fedezhető fel egyenes összefüggés, de a figyelmes olvasó talán talál néhány áttételt. Az viszont tudható, hogy a versek, prózák kassai kortárs szerzők tollából kerültek ki, illetve olyanok írták őket, akiket, ha csak átutazóban is, de megérintett Kassa hangulata.

Márai Sándorról elnevezett tér avató ünnepsége 2013. április 11-én

A fotón látható két fa közé kifeszített szlovák nyelvű szöveg magyar eredetije:

„Várj csak, kérlek — mondta az író —, elmondok én neked valamit, amiről még soha nem beszéltem. Egy időben azt hittem, tudok írni erről. De aztán mindig meghőköltem, utolsó pillanatban: volt valami félelmes e felfedezésben, olyasféle volt, mint mikor valaki egy újfajta málnaszörp keverési titkát keresi, s aztán váratlanul, mellékesen, feltalálja a nitroglicerint. Arról van szó, hogy... várj, hajolj közelebb... sokan járnak ebbe a kávéházba... Egyszóval, felfedeztem, hogy az írás mágia. ”

Márai Sándor: Mágia (részlet)

Utószó

Nehéz záró szavakat találni a Kaleidoszkóp mostani számához, hiszen a szerteágazó eseményeket, témákat, melyeket felölel nem lehet röviden összefoglalni. Mindvégig tartottuk magunkat az eredeti célkitűzéshez, mely szerint a kassai magyarok sokrétű tevékenységét és gondolatait kívántuk bemutatni. Mégis érthető, ha valakinek maradt némi hiányérzete, s most ráncolja a homlokát kérdőre vonva a szerkesztőket, hogy miért nem tartották jobban kezüket a város ütőerén.
Biztos kimaradtak lényeges történések, melyek hatásai elrejtőztek a múlt rejtett ráncaiban. Bízunk benne, hogy az emlékek nagy dunnáját a jövőben majd egyszer kirázza egy nálunk jobb emlékezetű Holle anyó. Akkor kihull belőle az is, ami ma láthatatlan maradt, és leszállingózik a jövő puha párnájára.

A Kassai Kaleidoszkóp szerkesztői

Kilátás a kassai Dóm tetejéről...